Katafa
A község története
Katafa Körmendtől délkeletre hat kilométer távolságban helyezkedik el. Szomszédai északnyugat irányban Körmend, délnyugaton Nádasd, délkeleten Hegyhátsál, keleten Nagymizdó.
A község neve, múltja
Pesty Frigyes 1864. évi helynév gyűjteménye szerint a község nevét egy Kata nevű kisasszonyról kapta, aki a község birtokosa volt. Ennél részletesebb a következő leírás:
„Katafa település neve Kata női személynévnek és birtokos személyraggal ellátott falunak az összetétele. 1395-ben Katafalvaként említik a települést, majd 1423-ban Kathafalva-ként, 1720-ban viszont már Katafa-ként szerepel a falu. Később elmaradtak a személyragok és csak a „Fa” maradt. Így alakult ki a község jelenlegi elnevezése: Katafa” (Papp Gyula: Jelképeink. Katafai Hírmondó – Katafa, 1993. április 2. évf. 1. szám 4. p.)
A következő feljegyzés a községre vonatkozóan 1931-ből való:
„A Körmendtől délkeletre, dombos vidéken fekvő kis magyar község ősrégi lakóhely, amit a határban feltárt értékes vaskori sírhalom is bizonyít. A rómaiak pannoniai uralma alatt is virágzó élet volt itt, aminek bizonyítékaképpen gyakran találnak a határban római korabeli emlékeket. A lakosság jó magyar érzésű, vallásos, földszerető és szorgalmas nép, szerény anyagi viszonyok között él. A világháborúban 74 hadbavonult közül 14 hősi halált halt, kik után 4 hadiözvegy, 14 hadiárva maradt. A kommunizmusnak semmi talaja nem volt a józangondolkodású, hazafias lakosság között, az ellenforradalomban pedig fegyveresen is részt vettek. A földbirtokreform során az igénylők között 60 kh (katasztrális hold) mezőgazdasági ingatlant és 800 négyszögöl házhelyet osztottak ki.”
A lakosság száma az 1931. évi népszámlálás szerint 590 lélek.
Színmagyar R. kath. (római katolikus): 360, ref.(református): 32, ev. (evangélikus): 198. Házak száma: 106. Területe: 860 kh., melyből a községé 32 kh. Szánt: 469, rét: 47, legelő: 1, erdő: 2, kert: 6, egyéb: 5 kh.
Talajviszonya: homokkal kevert agyag. Termények: gabonaneműek.
A község életében 1945-1964 között bekövetkezett fejlődés:
1946. MKP alapszervezet alakult.
1950. Bevezették a községbe a telefont.
1951. Villamosították a községet.
1952. KISZ – szervezet alakult.
Bekapcsolták a községet az autóbuszforgalomba.
1961. 5 tantermes iskolát építettek.
1962. Politechnikai termet építettek az iskolához.
Felújították az iskola berendezését és ellátták szemléltető eszközökkel.
1963. Új vegyes- és italboltot épített az FMSZ (Földműves Szövetkezet).
50 fm. (folyóméter) szilárdburkolatú járdát építettek.
1964. Tűzoltóraktárat és orvosi rendelőt építettek.
Megkezdték az utak korszerűsítését.
1964-ig a termelőszövetkezet, mely 1960-ban alakult, az alábbiak szerint
fejlődött: tehénistállót, növendékistállót, gépszínt, takarmánykeverőt,
sertésfiaztatót, 500 fh-es (férőhelyes) törzsbaromfiólat, szivattyús kutat,
kukoricagórét és 1 db hidat épített.
Társadalmi, kulturális élet a 1960-as, 1970-es években:
Számos nagyobb összegű beruházás valósult meg ebben az időben. Ez jórészt a falu társalami összefogásának köszönhető, aminek következtében az iskola építésénél is mintegy félmillió forintot takarítottak meg. Elkészült a tanácsháza épülete is, amelyben helyet kapott az orvosi rendelő, tűzoltószertár és a KISZ – fiatalok klubja, ahol egy ideig mozi is üzemelt. Megszépült az új vegyesbolt, a ravatalozó és az autóbusz váróterem is.
A falu társadalmi fejlődésének nagy része az úgynevezett „nőuralom” alatt valósult, meg, amikor a község vezetői egytől egyig nők voltak: Karakai Józsefné párttitkárnő, Steiner Lászlóné elnökasszony, Lőrincz Rózsika vb-titkárnő, dr. Déri Lajosné adóügyi előadó, Neubauer Lászlóné kisbíró. A tanács körzetesítése után sem torpant meg a társadalmi, kulturális élet. A falu művelődési centruma a tanácsi klub volt Papp Gyula – a Körmendi Járási Könyvtár módszertanosa, később igazgatója – vezetésével.
A több éves hagyománnyal rendelkező irodalmi színpad színjátszói sorozatosan arany oklevelet szereztek a kulturális szemléken. A klub keretein belül működött a 14 tagú néptánccsoport is Papp Gyuláné, Irmus néni vezetésével.
A falu könyvtára által szervezett író-olvasó találkozók is nagy szerepet töltöttek be a kulturális életben.
Rendeztek még többek között politikai tanfolyamokat, TIT – előadásokat.
Rendszeresen tartottak farsangi rönkhúzást, névadót és társadalmi esküvőt.
A falu napjainkban:
A község lakosainak száma jelenleg fő. Ez a szám minden valószínűség szerint növekedni fog, hiszen egyre több a betelepülő család.
A község rendelkezik vegyesbolttal, orvosi rendelővel, ahol hetente egy alkalommal tart rendelést a körzeti orvos -, van könyvtára, s 1989 óta ökumenikus kápolnája is. Kiépült a szennyvíz csatornahálózata, bekötötték a vezetékes gázt és a kábeltelevíziót.
A község ügyeit a nádasdi körjegyzőség intézi. Nádasdon lehet igénybe venni a fogorvosi ellátást, odajárnak a gyerekek óvodába, s az ottani iskola konyhájáról szállítják az ebédet a falu idős lakóinak. A gyerekek iskolai oktatását Körmenden végzik.
A közelmúlt fejlesztései:
A község jelképei: címer, zászló
Katafa község képviselő-testülete 2/1993. sz. rendeletében alkotta meg és fogadta el a község címerét és zászlóját, illetve azok használatát. A XVIII. századig visszamenve a község bélyegzőjében csupán egy ekevas található szimbólumként. Ezt a képviselő-testület nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a címer megalkotásakor felhasználja. A képviselők egyetértettek abban, hogy olyan szimbólumok megalkotását kell szem előtt tartani, amelyek uralnak a község múltjára, történelmi emlékeire, de a jelen körülményeit is szimbolizálják. Több vélemény és javaslat kikérése után jutottak el a jelenlegi címer megalkotásához.
„A címer leírása: A község címere kék színű domborpajzsban enyhén ívelt, világoszöld talpazaton fehér színű torony áll, amelynek két oldalán látszik egy-egy fekete ajtó és ablaknyílással, piros színű, prizma alakú sisak fedi, csúcsán ezüst színű kereszttel. A torony mellett a zöld talpazaton a pajzs címertani jobb oldalán ezüst színű római katona áll, kezében pajzzsal és karddal. A bal oldalon, szimmetrikusan, a zöld talpazaton ezüst színű, hosszú magyaros ruhát viselő leány áll, jobb kezében korsóval.”
A címer szimbólumainak értelmezése: Az enyhén ívelt zöld talpazat Katafa dombos, természeti szépségekben gazdag tájára utal. A címerpajzs közepén magasodó torony a község harangtornyát, vagy ahogy a községben mondják a „haranglábat” jelképezi. E torony utal a község lakosságának keresztény voltára. A pajzs címertani jobb oldalán az ezüst színű római katona a község határában, az ún. Várdombon a római korban állt őrtoronyra (mansió) utal. A pajzs bal oldalán látható női alak a település már korábban említett nevére.
A törvény második részében van szó a zászlóról, amely a következőképpen néz ki: fehér színű, kék farkasfoggal és sárga zsinórral szegélyezve, középen a község címerével.
A község szimbólumainak ünnepélyes avatását 1993. augusztus 20-án, a Kossuth Lajos utca déli részén kialakított zászlóparkban tartották.
A Katafa határában feltárt római őrállomásról:
Katafa határában – egy 1980-ban folytatott ásatás során – római kori őrállomásra bukkantak, amely az időszámításunk szerinti I. században épülhetett. A feltárás, ásatás gazdája a Savaria Múzeum volt, de a feltáró munkákban sokat segített a KPM Közúti Igazgatóság is.
Az ásatás vezetője, dr. Tóth Endre a Nemzeti Múzeum régésze volt, aki a feltárással kapcsolatban a következőket mondta:
„Öt éve tartó kutatási program keretében feltérképezzük az egykori Pannónia úthálózatát. A katafai ásatás e nagyszabású program egyik lényeges állomása. Itt figyelőt, őrállomást építettek a rómaiak, őrizve a Rába átkelő szakaszát. Tudjuk a nevét is a most feltárandó építménynek, illetve ami megmaradt belőle: Ad Arrabonem. Ezen őrállomások katonai fontosságú útra épültek. A Római Birodalomból érkező utánpótlást biztosították. Magának az útnak a karbantartását nem cohorsok vagy a nagyobb egységek, légiók végezték, hanem félkatonai szervezetek.
Az erőd anyaga, a fa, már rég elkorhadt, viszont sok kötőelem, szeg került elő. Találtunk még lándzsahegyeket, kerámiát, pénzérmét.” (Kozma Gábor: Katafa határában római kori őrállomásra bukkantak. Vas Népe, 1980. július 12. 5. p.)
Katafai Aranyleletek:
A római kori őrállomás belsejében, a belső pannóniai úthálózat felderítése közben talált 18 aranypénz aureus Katafai Aranyleletek címén került be a köztudatba. Azt azonban nem lehet tudni, hogy ki és miért rejtette el őket időszámításunk után 160 körül.
„Kevés arany lelet került eddig elő az egykori Pannónia területéről, és még ritkább, hogy hiteles ásatáson akadnak rá.” – mondta Cserményi Vajk, a Savaria Múzeum régésze. „Egy helyen volt az összes pénz, éppen csak nem rollnizták. Hét császár képmása látható az érméken. Uralkodásuk sorrendjében öt Nérót, egy Vitellisust, hat Vespasianust, egy Titust, egy Traianust, kettő Antoniust, egy Marcus Aureliust, egy pedig feleségét, Lucillát ábrázolja. A hátlapokra különböző római istenségek képét nyomtatták. A pénzek között van erősen használt, kopott és van olyan, amelyik szinte pénzverdei állapotban maradt meg. Időben körülbelül száz év különbség lehet a legrégebbi és újabb érmék között. Az itt talált aranypénz úgy másfél évi zsoldja lehetett egy legionáriusnak.” (Treiber Mária: Aranypénz Katafáról. Vas Népe, 1980. július 30. 8. p.)